2010.11.16.
VISEGRÁDI KIRÁNDULÁS

Nagy izgalommal vártuk a vasárnapi kirándulást mi is, és azt hiszem rajtunk kívül még nagyon sokan. Mivel sok új tanítványunk van, mi sem tudtuk, hogy mekkora érdeklődés lesz ez iránt így november közepén. Szerencsére minden nagyon jól alakult, gyönyörű időnk volt, és az érdeklődés is nagyon nagy lett, több mint százan vágtunk neki a közel 5 km-es gyalogtúrának.

további fotók

A kis csapatok rövid időn belül, iskolától függetlenül hamar együtt sétáltak, futkároztak. Egyetlen célunk volt, hogy ezen a napon mindenki érezze jól magát és kicsit jobban megismerhessük egymást.

Reggel találkoztunk a visegrádi hév megállónál, voltak akik kocsival, mások pedig busszal jöttek. Mikor mindenki megérkezett, Lencz Gyuri irányításával megkezdtük kis túránkat. Velünk tartott Mafi és Bodza kutyus is, akiknek akkora sikerük volt, hogy a gyerekek folyamatosan azon versenyeztek ki vezeti őket a pórázon. Ez jó volt, mert a kutyusok nagyon élveztek, és így a gyerkőcök sem vették észre mennyit kellett gyalogolniuk. Viszonylag rövid időn belül, megérkeztünk egy tisztásra, ahol volt egy fa játszótér és hát a legfontosabb, hogy itt készítettük el aznapi ebédünket. Itt gyorsan befogtunk néhány anyukát és apukát akik elmondásuk szerint imádnak krumplit pucolni és befejeztük a főzés előkészületeit. Kata neki is állt a több mint 100 fős paprikás krumpli elkészítésének egy hatalmas üstben.

Eközben elmentünk sétálni még egy kicsit, a füvészkertbe. A kis kirándulásból egy jó órás út lett, aminek a végére a legkisebbek bizony már elfáradtak. Megálltunk a pisztráng tónál, ahol a gyerekeknek volt szerencséjük hálóval nagyon kis idő alatt, nagyon sok halat fogni, majd visszadobni őket .

Visszaértünk a tisztásra, és már mindenki nagyon éhes volt, de az ebédre még várni kellett. Így gyorsan előkészítettünk egy játékot. , elrejtettünk az erdőbe 400 db színes lapot, különböző karatés felirattal. Csináltunk 4 vegyes csapatot, majd minden csapat kapott egy színt és csak azokat a kártyákat szabadott összeszedniük. Amelyik csapat győzött, az ehetett először. Mondanom sem kell, hogy nemtől és kortól függetlenül, mindenki nagyon igyekezett, a kép azt mutatta, hogy mindenki nagyon éhes volt. A versenyt a kék csapat nyerte, szinte még ki sem hirdettük a végeredményt már az üstnél álltak a tányérjukkal. Természetesen jutott bőven mindenkinek, és azt hiszem nyugodtan állíthatjuk, hogy nagyon finom lett. Mire mindenki megebédelt, sajnos már majdnem 3 óra volt ami azt jelentette, hogy nagyon gyorsan el kellett indulnunk, ugyanis a busz fél 4 kor indult vissza Budapestre. A séta gyors volt, a végére a buszosoknak futniuk is kellett, hogy elérjék a járatot.

Bátran kijelenthetem, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat. Külön öröm volt számunkra, hogy a gyerekek nagyon gyorsan egymásra találtak, és a szülők is elkezdtek ismerkedni. Mindez nagyon jó alapja annak, ami a mi célunk is, hogy rövid időn belül egy összetartó kis társaságot hozzunk össze.